Mit tettek a horrorfilmek Antonin Artaud és Gilles Deleuze szervek nélküli testével? Miként érdemes tipologizálni a vásznon megjelenő lelketlen hús, látszattestek, test nélküli szervek, androgün humunkuluszok töménytelen tömegét? Milyen arcot visel a Másik, az Ismeretlen, a szorongató és érthetetlen borzalom a huszadik és huszonegyedik század mozijában? Hová rejtőzik manapság a Félelem Titokzatos Tárgya, ha meg akar rémíteni? Hogyan vált anti-individuummá a Gonosz? Mit nevezhetünk női- illetve férfihorrornak? Hogyan metsszünk bele a pszichoanalízis, a dekonstrukció vagy más elméleti diskurzus pengéjével abba az anyagba, mely egyszerre született egy vizuális szuggesztió jegyében a nagyközönség zsigeri kielégítésének szándékával (mint a pornófilm) és tudhat maga mögött egy erős, de csak a szakavatott szem számára megmutatkozó filozófiai hátteret? Hogyan közelíthetünk a történetekhez, melyek interpretáció helyett experimentációra szólítanak fel?

Néhány reprezentatív horrorfilm segítségével próbálunk meg nyomozni a válaszok után, David Cronenberg, Sam Raimi, Peter Jackson, John Carpenter, Don Siegel és más rendezők közreműködésével. Átalakulások, egybeolvadások, feldarabolások és szétszabdalások, beépítések és kiszakítások hullámzásán át igyekszünk felismerni e tünetek mögött megbúvó eszköztárat és eszmerendszert.

Kulcsszavak: horrorfilm, testkoncepciók, nemiség, Deleuze, Cronenberg, Carpenter, Raimi