Kétségbevonható kétség, vagyis a bizonytalanság mint egyetlen bizonyosságnál való megállapodás
Szerző: Sutus áron II. évfolyam
Témavezető: 
Intézmény: Újvidéki Egyetem, BTK, Magyar Tanszék, Újvidék

Az irodalmi művek eredendő többértelműsége ma már elfogadott tény, így a kritikát már nem tekintik az egyetlen helyes értelemhez való eljutás tudományának; ugyanígy áll a helyzet a többi művészeti ággal, ahol az előbb említett többértelműség kiszélesítette a kritikai szubjektivitás határait, melyet Gérard Genette a követekezőképpen jellemez: „jelentést előállítani mások művéből és ezzel a jelentéssel megalkotni saját művünket”. 
A dolgozat Georg Christoph Lichtenberg aforizmájára épít, miszerint a szöveg piknik, ahol a szerző hozza a szavakat, az olvasó a jelentést. Ebből kiindulva tárja fel a művészettörténet egyes irányzatain, ezenkívül irodalmi alkotások és irodalomelméleti ágazatokon belül a befogadó és a kritikus azon tevékenységét, amely a lehetséges jelentések hálózatából kiemel egyet, majd önmagát és a relatív jelentést felszámolva más módon próbálja kifuttatni a további jelentéseket. így a TDK-dolgozat fő témájaként magát a jelentésteremtő szubjektumot tekinthetjük.
A jelentésteremtő és értelemadó szerep sokszor egybeesik a művészetté avatás tevékenységével, melybe a jelen munka szintén betekintést enged nyújtani, ezen belül tárgyalja a művészet és valóság közötti határok elmosódását mind az egyes műalkotások vizsgálataként, mind (az előzőből következően) elméleti diskurzusként.
A dolgozat végén feltesszük a kérdést, történt(ik)-e paradigmaváltás a műalkotások felfogása terén, hogy hol találhatók a határai az értelmezésnek, mit nevezhetünk a dolgokról való tudásnak. A dolgozat címe persze szélsőségesnek tűnhet, bár csakis e tanulmány végén rakható fel, amolyan végpontként a valóság, a művészetté avatott, illetve valósággá avatott reálishoz való viszonyában. Eredmény is ilyen viszonylatban inkább ráismerés és ráismertetés, végkövetkeztetésként pedig két egymást kizáró kérdés áll: Semmi sem az, ami?; Elégedjünk-e meg felszínes, de biztos ismereteinkkel?
Kulcsszavak: művészettörténet, többértelműség, az értelmezés elmozdulásai