A MűVéSZETTöRTéNET PERIFéRIáJáN – A BéCSI AKCIONIZMUSSzerző: FENYVESI Áron II. évfolyamTémavezető: SZKÁROSI Endre docensIntézmény: Eötvös Lóránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, Művészettörténeti Intézet, Budapest
„A művészettörténet legbrutálisabban idegborzoló, gyomorkavaró és Istenkáromló megnyilvánulásai közé tartozik” (Klaniczay Gábor) a bécsi akcionizmus néven elhíresült, Hermann Nitsch, Otto Muehl, Günter Brus és Rudolf Schwarzkogler által alkotott művészeti formáció. útjukat a ’60-as évek óta rendőri beavatkozások, betiltott kiállítások (gondoljunk csak a legutóbbi, 1999 júniusában Nitsch kiállítása kapcsán a budapesti Kiscelli múzeumban kitört botrányra) és általános közfelháborodás jellemzi mind a mai napig. A dolgozat arra vállalkozik, hogy felvázolja azokat a XX. századi művészeti tendenciákat, amelyek végül a bécsi akcionizmusba torkollottak. Az esztétikai-művészettörténeti elemzés mellett válaszokat keres a performance-művészet, az agresszió és a pornográfia kapcsolatára, valamint kitekintést nyújt rokon, elszigetelt és az egyetemes művészettörténet margójára szorult „közép-kelet európai” jelenségekre (Hajas Tibor, Marina Abramović).A tanulmánynak nem célja semmiféle értékítélet-hozatal, mivel abban a vitában sincs értelme állást foglalni, hogy kinek-kinek mit jelent a „művészet” fogalma. Támpontokat ad egy ilyen agresszív, értelmetlennek, gyakran értelmezhetetlennek tartott jelenség lehetséges interpretációihoz. Majd a végén megtudjuk, „levágta-e saját farkát Rudolf Schwarzkogler” (Radnóti Sándor)?
Kulcsszavak: performance, akciófestészet, XX. századi közép-európai agresszív művészetek
VIENNESE ACTIONISM – ON THE PERIPHERY OF ART HISTORYAuthor: Áron FENYVESI 2nd year undergraduate studentSupervisor: Endre SZKÁROSI associate professorInstitution: Institute of Art History, Faculty of Humanities, Lóránd Eötvös University, Budapest
“Viennese Actionism belongs to the most brutally nerve-racking, gastralgic and blasphemous manifestations in art history”1. The “art-group” was formed by Hermann Nitsch, Otto Muehl, Günter Brus and Rudolf Schwarzkogler. From the ’60s, their art has been frequently accompanied by police action, featured by banned exhibitions (just think of the latest scandal of Hermann Nitsch’s exhibition at Budapest’s Kiscelli Museum in June, 1999), and met with general indignation. This work undertakes the task of sketching the tendencies and trends in the art of the 20th century which finally led to Viennese Actionism. Besides aesthetical and art historical analyses, it tries to define the connection between performance-art, pornography and agression. It gives an overview of familiar, peripheric Eastern European phenomena like those of Tibor Hajas and Marina Abramović, too. The text does not wish to make any value judgements, nor to take part in the dispute of what ”art” means. But it gives certain points towards possible interpretations of phenomena of such an aggressive kind. And in the end the audience will hopefully find out whether ”Rudolf Schwartzkogler has cut his own penis off2”.Keywords: performance, Actionism, 20th century Eastern European agressive arts1 Gábor Klaniczai 2 Sándor Radnóti