A PRENATáLISAN
DIAGNOSZTIZáLT GASTROSHIZISSEL
SZűLETETT
GYEREKEK MűTéTI
KEZELéSéNEK EREDMéNYEI
Szerző: BOKROS ágnes V.
évfolyam
Témavezető: Dr. Marija
LUKAČ egyetemi
docens
Intézmény: Belgrádi Egyetem,
Orvostudományi Kar, Egyetemi
Gyermekklinika, Belgrád
A retrospektív
kutatás ötvenhárom nyitott
hasfallal született (gastroshizis)
újszülöttet ölelt fel, akiket
műtétileg kezeltek a
belgrádi Egyetemi
Gyermekklinikán az elmúlt 9
évben (1994-2003). A kutatás
tárgya volt a
diagnosztizálás
idejének (prenatális vagy posztnatális), a
testsúly, a társult intesztinális
rendellenességek és a
műtéti beavatkozás
módjának szerepe a
túlélésben. A születés
előtti diagnózist a betegek 25
%-nál (13 páciens)
állították fel.
Az össztúlélés 45% volt. A
prenatálisan diagnosztizált
csoportban a túlélés 69 % -ot (9) tett
ki, míg a posztnatálisan
diagnosztizált csoportban 38 %-ot
(25). E különbség
statisztikailag jelentős a
prenatálisan diagnosztizált
betegek javára.
A társult intesztinális
atrézió
előfordulásának
tekintetében nem volt
statisztikailag jelentős
különbség a prenatálisan és
posztnatálisan diagnosztizált
betegek csoportjaiban. A testsúly
megegyezett mindkét csoportban.
A defektus primér
bezárása (mind elülső
hasfal plasztikával umbilikális «
patch » használatával, mind
Bianchi-féle technikával)
történt minden prenatálisan
diagnosztizált
újszülöttnél, valamint 90
%-nál (36) a születés után
feltárt eseteknél. Az
elhalasztott primér
bezárási módot
kisérelték meg a babák 10%-nál, de egy sem
élte túl a beavatkozást.
Következtetés: A
túlélési arány a gastroshizissel
született
újszülötteknél
statisztikailag jelentősen
nagyobb a prenatálisan
diagnosztizált csoportban a
posztnatálisan diagnosztizáltakhoz képest
függetlenül a társult
rendellenességek
előfordulásától
illetve a testsúlytól.
Kulcsszavak: gastroshizis,
prenatális diagnosztika
THE EFFECTS OF SURGICAL TREATMENT ON NEWBORNS
WITH
PRENATALLY DIAGNOSED GASTROCHISIS
Author: ágnes BOKROS Vth year
undergraduate student
Supervisor: Dr Marija LUKAČ associate
professor
Institution: Medical
School, University in Belgrade, University Children’s Hospital
The paper presents a study, the subject of which have
been 53 babies, diagnosed with gastroschisis and surgically treated in the
University Children‘s Hospital in Belgrade between 1994 and 2003. The
significance of the time of the diagnosis (prenatally vs. postnatally),
birth weight, associated intestinal anomalies and the type of surgical
treatment have been examined, in order to analyse their effect on survival.
In 25% of the cases (13 patients) the illness was prenatally diagnosed.
The overall survival rate was 45%. In the
prenatally diagnosed group it was 69% (9 patients), while in the
postnatally diagnosed group 38% (25 patients), there being a
statistically significant difference between the two groups, to the
advantage of patients prenatally diagnosed with the illness.
There was no statistically significant difference
between prenatally and postnatally diagnosed patients with regard to
associated intestinal atresia. Birth weights were similar in both groups.
All prenatally diagnosed patients and 90% (36) of the
postnatally diagnosed ones were treated by primary closure (i.e. a plastic
surgery on the anterior abdominal wall or by Bianchi-technique). The
delayed primary closure was attemted on 10% of the babies (4) and no one
has survived.
Conclusion: the survival of newborns with
gastroschisis is significantly more frequent in the case of patients
prenatally diagnosed with the illness, as opposed to those postnatally
diagnosed with it, disregarding the associated anomalies and birth weight.
Keywords: gastroschisis,
prenatal diagnosis
Rezultati hirurkog lečenja kod
novorođenčadi sa
prenatalno dijagnostikovanom gastroshizom
Autor: Bokro Agne V. godina
Mentor: Doc. Dr. Marija LUKAČ dečji hirurg
Institucija: Medicinski
fakultet u Beogradu, Univerzitetska dečja klinika u
Beogradu
Ispitivanjem su obuhvaćena pedesettri pacijenta
sa gastroshizom lečena operativno na Univerzitetskoj dečjoj
klinici u Beogradu u periodu od 1994. do 2003. godine. Ispitivana je uloga
vremena dijagnostikovanja (prenatalno ili postnatalno), telesne teine,
udruenih intestinalnih anomalija i načina operativnog
lečenja na preivljanvanje. Prenatalno je bilo dijagnostikovano 25
% (13 pacijenata).
Sveukupno preivljavanje je iznosilo 45 %.
Preivljavanje u grupi prenatalno dijagnostikovanih je bilo 69% (9), a u
grupi postnatalno dijagnostikovanih 38% (25), to je
statistički signifikantna razlika u korist grupe prenatalno
dijagnostikovanih pacijenata.
Nije bilo statistički značajne razlike u
odnosu na postojanje udruene intestinalne atrezije u grupi prenatalno i
postnatalno dijagnostikovanih pacijenata. Telesna teina je bila podjednaka
u obe grupe.
Primarno zatvaranje defekte ( bilo plastikom prednjeg
trbunog zida sa umbilikalnim flapom ili tehnikom po Bianchi-u)
rađena je kod svih prenatalno dijagnostikovanih i kod 90 % (36)
postnatalno dijagnostikovanih pacijenata. Odloeno primarno zatvaranje je
pokuano kod 10 % (4) i nijedan nije preiveo.
Zaključak: Preivljavanje
novorođenčadi sa gastroshizom signifikantno je veće u
grupi prenatalno dijagnostikovanih pacijenata u odnosu na grupu postnatalno
dijagnostikovanih bez obzira na postojanje udruene anomalije i telesnu
teinu.
Ključne reči: gastroshiza, prenatalna dijagnostika