Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégium

A PRENATáLISAN DIAGNOSZTIZáLT GASTROSHIZISSEL SZűLETETT
GYEREKEK MűTéTI KEZELéSéNEK EREDMéNYEI

A retrospektív kutatás ötvenhárom nyitott hasfallal született (gastroshizis) újszülöttet ölelt fel, akiket műtétileg kezeltek a belgrádi Egyetemi Gyermekklinikán az elmúlt 9 évben (1994-2003). A kutatás tárgya volt a diagnosztizálás idejének (prenatális vagy posztnatális), a testsúly, a társult intesztinális rendellenességek és a műtéti beavatkozás módjának szerepe a túlélésben. A születés előtti diagnózist a betegek 25 %-nál (13 páciens) állították fel.

Az össztúlélés 45% volt. A prenatálisan diagnosztizált csoportban a túlélés 69 % -ot (9) tett ki, míg a posztnatálisan diagnosztizált csoportban 38 %-ot (25). E különbség statisztikailag jelentős a prenatálisan diagnosztizált betegek javára.

A társult intesztinális atrézió előfordulásának tekintetében nem volt statisztikailag jelentős különbség a prenatálisan és posztnatálisan diagnosztizált betegek csoportjaiban. A testsúly megegyezett mindkét csoportban.

A defektus primér bezárása (mind elülső hasfal plasztikával umbilikális « patch » használatával, mind Bianchi-féle technikával) történt minden prenatálisan diagnosztizált újszülöttnél, valamint 90 %-nál (36) a születés után feltárt eseteknél. Az elhalasztott primér bezárási módot kisérelték meg a babák 10%-nál, de egy sem élte túl a beavatkozást.

Következtetés: A túlélési arány a gastroshizissel született újszülötteknél statisztikailag jelentősen nagyobb a prenatálisan diagnosztizált csoportban a posztnatálisan diagnosztizáltakhoz képest függetlenül a társult rendellenességek előfordulásától illetve a testsúlytól.

The paper presents a study, the subject of which have been 53 babies, diagnosed with gastroschisis and surgically treated in the University Children‘s Hospital in Belgrade between 1994 and 2003. The significance of the time of the diagnosis (prenatally vs. postnatally), birth weight, associated intestinal anomalies and the type of surgical treatment have been examined, in order to analyse their effect on survival. In 25% of the cases (13 patients) the illness was prenatally diagnosed.

The overall survival rate was 45%. In the prenatally diagnosed group it was 69% (9 patients), while in the postnatally diagnosed group 38% (25 patients), there being a statistically significant difference between the two groups, to the advantage of patients prenatally diagnosed with the illness.

There was no statistically significant difference between prenatally and postnatally diagnosed patients with regard to associated intestinal atresia. Birth weights were similar in both groups.

All prenatally diagnosed patients and 90% (36) of the postnatally diagnosed ones were treated by primary closure (i.e. a plastic surgery on the anterior abdominal wall or by Bianchi-technique). The delayed primary closure was attemted on 10% of the babies (4) and no one has survived.

Conclusion: the survival of newborns with gastroschisis is significantly more frequent in the case of patients prenatally diagnosed with the illness, as opposed to those postnatally diagnosed with it, disregarding the associated anomalies and birth weight.

Ispitivanjem su obuhvaćena pedesettri pacijenta sa gastroshizom lečena operativno na Univerzitetskoj dečjoj klinici u Beogradu u periodu od 1994. do 2003. godine. Ispitivana je uloga vremena dijagnostikovanja (prenatalno ili postnatalno), telesne težine, udruženih intestinalnih anomalija i načina operativnog lečenja na preživljanvanje. Prenatalno je bilo dijagnostikovano 25 % (13 pacijenata).

Sveukupno preživljavanje je iznosilo 45 %. Preživljavanje u grupi prenatalno dijagnostikovanih je bilo 69% (9), a u grupi postnatalno dijagnostikovanih 38% (25), što je statistički signifikantna razlika u korist grupe prenatalno dijagnostikovanih pacijenata.

Nije bilo statistički značajne razlike u odnosu na postojanje udružene intestinalne atrezije u grupi prenatalno i postnatalno dijagnostikovanih pacijenata. Telesna težina je bila podjednaka u obe grupe.

Primarno zatvaranje defekte ( bilo plastikom prednjeg trbušnog zida sa umbilikalnim flapom ili tehnikom po Bianchi-u) rađena je kod svih prenatalno dijagnostikovanih i kod 90 % (36) postnatalno dijagnostikovanih pacijenata. Odloženo primarno zatvaranje je pokušano kod 10 % (4) i nijedan nije preživeo.

Zaključak: Preživljavanje novorođenčadi sa gastroshizom signifikantno je veće u grupi prenatalno dijagnostikovanih pacijenata u odnosu na grupu postnatalno dijagnostikovanih bez obzira na postojanje udružene anomalije i telesnu težinu.