A HIPERTHYREOSIS KEZELéSE RADIOJóDDAL – 14 éVES KöVETéSES
VIZSGáLAT EREDMéNYE

Szerző: ÖZVEGY József V. évfolyam

Témavezető: Dr. DUJMOVICS Ferenc egyetemi tanár

Intézmény: Újvidéki Egyetem, Orvostudományi Kar, Kórélettan Tanszék, Klinikai Központ, Izotópdiagnosztikai Osztály, Újvidék

A dolgozat a 131-J radiojóddal (RaJ) kezelt hyperthyreosisos betegeknél 1987-2001 év közötti követéses vizsgálattal szerzett eredményekről szól. 264 beteg adatait elemezték. A kórismét klinikai vizsgálat, szcintigráfiás-, és pajzsmirigyhormon-meghatározás útján állították fel. A terápiás RaJ aktivitását nomogrammal határozták meg, melynél a pajzsmirigy 24 órás radiojód felvételét és a pajzsmirigy nagyságát vették figyelembe. A terápiás regiszter feldolgozása után a következő eredmények adódtak. A betegek 67 %-a 1 dózist, 25,8 %-a 2 vagy 3 dózist, míg a többi több mint 3 dózist kapott. A betegek 55,7 %-a legfeljebb 185 MBq, 22,0 % legfeljebb 296 MBq aktivitású Na131-J dózist kapott. Egy dózissal való kezelés után a betegek 31,6 %-a került euthyreoid, 44,1 % hypothyreoid állapotba, 24,3 %-nál továbbra is maradt a hyperthyreosis. A második dózis után 44,8 % vált euthyreotikussá, 38,8 % hypothyreosisos állapotba esett, míg 16,4 % továbbra is hyperthyreosisos maradt. A hypothyreosisos csoport 63,6 %-a csak egyszeri, kis aktivitású RaJ (<185 MBq) kezelésben részesült. Hypothyreoid állapotba gyakrabban estek olyanok, kiknél a kezelés előtti pajzsmirigy méretei kisebbek voltak (38,6 +/- 11,2 gr), míg, akiknél a kezelés előtt a pajzsmirigy nagyobb volt (45,5 +/- 14,3 gr), inkább jutottak euthyreoid állapotba. A RaJ terápiát követő első évben a betegek 17,8 %-a, a rákövetkező évben 8,3 %-a lett hypothyreosisos. Ezek utána a következő 3 évben az újabb hypothyreosis 3 %-os növekedést mutat évente, majd ez az arány az évenkénti 1,2 %-ra változik. 14 év után a RaJ kezelt betegek 41,6 %-a hypothyreosisban, 36,4 %-a euthyreosisban van. Következik, hogy a hyperthyreosis jól kezelhető 1 vagy 2 RaJ dózissal. A felvett dózisok számának és a sugárforrás aktivitásának nincs kimutatható hatása a kezelés eredményességére.

Kulcsszavak: hyperthyreosis, radiojód, terápia, hatékonyság

RADIOIODINE TREATMENT OF HYPERTHYREOIDISM
– THE RESULTS OF 14 YEARS OF FOLLOW-UP

Author: József ÖZVEGY 5th year undergraduate student

Supervisor: Dr Ferenc DUJMOVICS university professor

Institution: Institute of Pathophysiology, Clinical center, Department of nuclear medicine, Faculty of Medicine,
University of Novi Sad, Novi Sad

The aim of this study is evaluation of the results of radioiodine therapy (RaI) in patients with hyperthyroidism during a long-term follow-up. We observed 264 patients with hyperthyroidism. The diagnosis was established based on clinical, scintigraphic and hormonal data. The administrated doses were calculated by nomogram basing on fixed absorbed dose to the thyroid, 24h radioiodine fixation and thyroid size determined by palpation and scintigraphy. 67 % of the patients were treated with a single dose, 35,8 % with 2 or 3 doses, and the remaining with more than 3 doses. In 55,7 % of the cases, the administered dose was up to 185 MBq, in 22 % up to 296 MBq. 31,6% patients treated with a single dose became euthireotic, 44,1 % hypothyreotic, 24,3 % hyperthyreotic. After the 2nd dose 44,8 % became euthyreotic, 38,8 % hypothyreotic and 16,4 % were still hyperthyreotic. In the hypothyreosis group 63,6 % patients were treated with only one small dose up to 185 MBq. Patients becoming hypothyreosic had a smaller pre-treatment thyroid size (38,6 +/- 11,2 gr), then those becoming euthyreosic (45,5+ 14,3 gr). During the first year after the RaI treatment 17,8 % of the patients became hypothyreosic, in the 2nd 8,3%, in the following years the rate of new hypothyreosis was 3 % per year, and after 3 years lower (1,2 %). At the end of the observed period, (14 years), 41,6 % of the total number of patients treated with RaI were hypethyreosic, 36,4 % were euthyreosis.

 In our experience hyperthyroidism is well cured with one or two RaI doses. There was no significant difference between the number of doses and the applied activities to the results of the RAI treatment.

Keywords: hyperthyreoidism, radioiodine therapy

TERAPIJA HIPERTIREOIDIZMA RADIOAKTIVNIM JODOM
– REZULTAT 14 GODIŠNJEG PRAćENJA

Autor: EZVEĐ Jožef student V. godine

Mentor: Dr. Dujmović Ferenc vanredni profesor

Institucija: Univerzitet u Novom Sadu, Medicinski fakultet, Katedra za patološku fiziologiju, Klinički centar,
Odeljenje za nuklearnu medicinu, Novi Sad

Procenjena je efikasnost terapije kod bolesnika sa hipertireozom, koji su lečeni u periodu između 1987-2001. godine radioaktivnim jodom (RaJ). Obrađeni su podaci 264 bolesnika. Dijagnoza je postavljena na osnovu kliničkog pregleda, scintigrafije i određivanja hormona štitaste žlezde. Terapijska doza je određena pomoću nomograma. Od svih bolesnika 67 % je dobio 1 dozu, 25,8 % 2 ili 3 doze, dok je ostatak dobio više od 3 doze. 55,7% bolesnika je dobio najviše 185 MBq, a 22,0 % najviše 296 MBq RaJ. Posle 1 doze 31,6 % bolesnika je ušao u eutireozu, 44,1 % u hipotireozu, dok je 24,3 % ostao u hipertireozi. Posle druge doze 44,8 % bolesnika je postao eutireotičan, 38,8 % hipotireotičan, dok je 16,4 % i dalje ostao u hipertireozi. Od bolesnika koji su postali hipotireotični, 63,6 % je dobio 1 dozu RaJ najviše do 185 MBq. Bolesnici su češće postali hipotireotični, ako su pre tretmana imali manje dimenzije štitne žlezde (38,6+/-11,2 gr), dok oni s većom tiroidnom (45,5+/-14,3gr) ćešće su postali eutireotični. Posle RaJ terapije hipotireoza je nastala u 17,8 %, u prvoj godini, 8,3 % u drugoj godini, a u naredne 3 godine svake godine je rastao broj hipotireoza za 3 %. Posle 14 godina 41,6 % pacijenata bio je u hipotireozi, 36,4 % u eutireozi. Zaključuje se da se hipertireoidizam može dobro lečiti sa jednom ili sa dve doze RaJ. Broj doza, kao i veličina aktiviteta izvora nema značajan efekat na ishod lečenja.

Ključne reči: hipertireoza, radiojod, terapija