„LéTEZIK INNéT ODáIG”
Pilinszky János nagyvárosi ikon-képeiSzerző: BAKONYI Veronika PhD-hallgató
Programvezető: Dr. SZIGETI Lajos Sándor egyetemi tanárIntézmény: SZTE, Bölcsészettudományi Kar, Irodalomtudományi Doktori Iskola, Modern Magyar Irodalom Tanszék
A dolgozat módszertanilag az architextus relációira építve elemzi Pilinszky János két versét. A Nagyvárosi ikonok c. vers ciklus-, valamint kötetcímadóvá vált, ám született egy vélhetően önálló darabnak készült Nagyvárosi ikonok II., amely Pilinszky János összes verseinek kiadásában (Osiris, Bp., 2002.) csupán töredékként szerepel. A dolgozat az említett vers és töredék kapcsán bevonja az elemzésbe a költőnek azt a naplófeljegyzését, amely szerint Pilinszky egy 23 versből álló ciklust tervezett, melyben mindkét ikon-vers szerepelt volna.Az eddig publikált életmű alapján Pilinszky ikon-képe a „teremtett” és az „isteni” újraegyesülés elgondolásának reprezentációja; a Pilinszkynél megjelenő ikoni mozdulatlanság, a ki-állás élesen elkülöníthető a babitsi mozgás kategóriájától.A verselemzések részben a hészükhaszták, a „nyugvók” sajátos misztikus szentháromság tanát a középpontba állító elgondolásai mentén haladnak, a versek és a hészükhaszták ikoni hagyományának hasonlóságait alapul véve. önarckép és ikon kapcsolata nem a műtárgyleírás, az ekphraszisz mozgása szerint szerveződik, hanem egy egészen más működési elv szerint, amelynek sarkalatos pontja a „kreatúra” pozíciója a szentháromság rendjében. A Nagyvárosi ikonok ciklus verseiben ugyanis nemcsak „jézusi” művészek idéződnek meg, hanem az isteni legenda, liturgia foglyai is.Pilinszky metaforájában a teremtés Isten Veronika-kendője, amelynek megközelítéséhez a művészetnek van eszköze. A dolgozat az ikon-kép kapcsán körüljárja Pilinszky konkrétum-fogalmát, amely a művészi reprezentáció/valóság kulcsfogalma is. így válik hangsúlyossá a vasgolyó és a biliárd motívuma is mint az „innét odáig” út evidenciái.Kulcsszavak: a hészükhazmus szentháromság-érzékelése és a triáda műfaja, az „élő ikon”, a „konkrétumok” világa