AZ ANDERSENI (ELLEN)HAGYOMáNY A MAGYAR IRODALOMBAN
Szerző: SZVOBODA Annamária abszolvens
Témavezető: Dr. HÓZSA Éva egyetemi tanár
Intézmény: Újvidéki Egyetem, Zombori Tanítóképző Egyetem, Szabadka

Ez a dolgozat főként az anderseni hatásra, az eltérő dialogizáló lehetőségekre, a vitapozícióra, a műfajközi térre összpontosít.
A magyar meserecepció rámutatott az érintkezési pontokra, például a magyarításra, a fordításra (Szendrey Júlia, Rab Zsuzsa), a szecesszió korában megnyilvánuló anderseni hatásra, a 70-es és 80-as évek magyar irodalmának anderseni vonatkozásaira, különösen Pilinszky, Mándy, Török Sándor, újabban pedig főként Lázár Ervin szemszögéből. A recepció mintaként vagy közvetítőként tekint a dán meseíróra, akinek létszemlélete Kosztolányi és Csáth opusára is hatást gyakorolt. Az aktualizáló olvasat lehetőségeit velük kapcsolatban Tolnai Ottó költészete vetette fel.
A jelenlegi kutatás Andersen narratíváját, hagyományhoz való viszonyát, tárgyszemléletét is érinti. Ez utóbbi mind Jean Baudrillard elméletével, mind pedig a magyar irodalmi hagyománnyal összefügg, a tárgyak ugyanis nem vonhatják ki magukat a múlékonyság alól. Most mégis az olvasói látószög, illetve az anderseni hagyománynak ellenálló szöveg, az inverz kategóriája, a nézőpontok variációs játéka kerül előtérbe. A dolgozat néhány jelentős magyar szerző műve/szövege kapcsán vizsgálja az említett szempontokat, például Lázár Ervin, Mándy Iván, Hervay Gizella, Pilinszky János és mások esetében.
Kulcsszavak: létszemlélet, archetípus, műfajközi tér, mozgás, minta, név, vitapozíció, ólomkatona, dialogikus megértés, ellenállás, Kobak




THE (ANTI)TRADITION OF ANDERSEN IN HUNGARIAN LITERATURE
Author: Annamária SZVOBODA 5th year undergraduate student
Supervisor: Dr Éva HÓZSA university professor
Institution: Teacher Training Faculty, Univesity of Novi Sad, Subotica

This paper focuses on the effects of Andersen, possibilities of various dialogizations, dispute positions, as well as on the space between literary genres.
The Hungarian reception of the tales shows some tangent points, e.g. naturalization in their translation (by Júlia Szendrey and Zsuzsa Rab), the influence of Andersen in the art of the Seccesion and in the literature of the ’70s and ‘80s, especially in the works of Pilinszky, Mándy, Sándor Török and lately of Ervin Lázár too. The reception regards the Danish writer as a model or a mediator who, according to the poetry of Ottó Tolnai, deeply affected Kosztolányi’s and Csáth’s opuses with his existential views.
The present work is concerned with Andersen’s narrative, his relation to tradition and his approach to his subjects. The latter is related to Jean Baudrillard and Hungarian literary tradition, i.e. the view according to which objects cannot escape destruction.
The author then deals with the reader’s point of view and the text which resists the tradition of Andersen, giving preference to the inverse category and the play of different viewpoints.
The above-mentioned have been examinedwith reference to some significant Hungarian authors’works, for example Ervin Lázár, Iván Mándy, Gizella Hervay, János Pilinszky and others.
Keywords: onthology, archetype, space between literary forms, dispute position, tin soldier




Antiandersenovska tradicija u Mađarskoj knjiŽevnosti
Autor: Svoboda Anamarija absolvent
Mentor: Dr Eva HOŽA univerzitetski profesor
Institucija:

Težiste ovog rada je na Andersenovom uticaju, na mogućnosti nesporazuma u dijalozima, na tačkama gledišta u raspravi, na međuprostoru izmedu žanrova.
Recepcija u mađarskoj bajci ukazala je na dodirne tačke npr. mađarizaciju, na prevod (Julija Sendrei, Zuza Rab) na Andersenov uticaj u doba secesije, na njegov uticaj na mađarsku književnost 70-tih i 80-tih godina naročito uočljiv kod pisaca poput Pilinskog, Mandija, Šandora Tereka i Ervina Lazara u novije vreme. Recepcija se ostvaruje putem prihvatanja šema danskog pisca bajki, smatra se uzorom ili posrednikom, njegovo viđenje sveta uticalo je na književni rad Kostolanjija i čata. U vezi sa ovim, mogućnosti savremenog čitanja mogu se naći u pesnistvu Otoa Tolnai.
Ovo istraživanje dodiruje Andersenovu naraciju, njegov odnos zasnovan na tradiciji i narodnom motivima, njegovo nenadmašivo viđenje običnih predmeta. Ovo sve upleteno je u rad Žana Bodrijara, kao i u mađarsko književno nasleđe, predmeti i stvari ne mogu da pobegnu od prolaznosti. Viđenje čitaoca, odnosno tekst suprostavljen Andersenovoj tradiciji je inverzna kategorija, pri čemu u prvi plan isplivavaju varijacije tački gledišta.
Rad se zasniva na stavovima nekih značajnih mađarskih autora kao sto su: Ervin Lazar, Ivan Mandi, Gizela Hervai, Janoš Pilinski i dr.
Ključne reči: postojanje, arhetip, međuprostor između žanrova, dinamika, uzor, ime, tačka gledišta u raspravi, olovni vojnik, dijaloško razumevanje, suprostavljanje, glava.