KAZINCZY FERENC ERDéLYI LEVELEINEK FILOLóGIAI KéRDéSEI

Szerző: SZABÓ Ágnes magyar IV. – könyvtár III. évfolyam

Témavezető: Dr. HÁSZ-FEHÉR Katalin egyetemi docens

Intézmény: Szegedi Egyetem, Bölcsészettudományi Kar, Klasszikus Magyar Irodalom Tanszék, Szeged

Dolgozatom az Erdélyi Levelek keletkezés- és kiadástörténete körül felmerülő irodalomtöréneti bizonytalanságokat kívánja tisztázni, megvilágítva a mű textológiai és filológiai kérdéseit. Célja a máig számos ponton tévesen ismert alakulástörténet helyreigazítása, a fellelhető kéziratváltozatok közötti kapcsolatok tisztázása, az irányadó kiadások áttekintése és ezek egymáshoz való viszonyának szemléltetése.

Kazinczy Ferenc az Erdélyi Leveleken 1816-tól élete végéig folyamatosan dolgozott. Tizenhárom autográfot hagyott hátra. Ilyen menynyiségű kézirat esetén a kiadók sem az ultima manus elvét nem tudták érvényesíteni, sem a Kazinczy által véglegesített szövegelrendezésről nem beszélhettek. Kazinczy halála után az Erdélyi Levelek szövegét Toldy Ferenc és Bajza József önkényesnek tekinthető szövegkiadása, majd Abafi Lajos kiadása kanonizálta. A későbbi kiadók az ő koncepciójukat követve az 1824-es és az 1827-es változatot rendezték sajtó alá.

Ha tudjuk, hogy Kazinczy két héttel a halála előtt is dolgozott az Erdélyi Levelek szövegén, felmerül a kérdés, vajon mennyiben kell érvényesíteni ezen kiadások autoritását egy szinoptikus kritikai kiadás esetében? A dolgozat a keletkezéstörténeti áttekintés mellett, amely segítséget kíván nyújtani a készülő kritikai kiadásnak, a filológiaelmélet felől próbál válaszokat keresni a fenti kérdésre.

Kulcsszavak: Kazinczy, filológia, kiadástörténet, recepcióelmélet

A FEW PHILOLOGICAL QUESTIONS ABOUT ”ERDéLYI LEVELEK”
BY FERENC KAZINCZY

Author: Ágnes SZABÓ

Supervisor: Dr Katalin HÁSZ-FEHÉR

Institution: University of Szeged

The author of this paper intends to make clear the uncertainties in connection with the origin and publication of Ferenc Kazinczy’s ”Erdélyi Levelek”, trying to illustrate textological and philological questions of the work. The purpose of the work is to correct the mistakes found in studies concerning the development process of Kazinczy’s writings. Furthermore, it deals with links between the variations of manuscripts and the illustrations of important editions and the relationship of them.

Ferenc Kazinczy worked on ”Erdélyi Levelek” from 1816 until his death. He left thirteen manuscripts. Having so many manuscripts the editors cannot put either the principle of ultima manus into practise or the principle of the final order of the text. After Kazinczy’s death the texts of ”Erdélyi Levelek” was canonised arbitrarily by the editions of Ferenc Toldy, József Bajza and Lajos Abafi. Later editors prepared the 1824 and the 1827 variations for the press following their own conceptions.

Knowing that Kazinczy was working on ”Erdélyi Levelek” two weeks before his death, the following question arises: how can one validate the authority of these editions in case of a critical edition? Besides the origin of Kazinczy’s work the paper tries to find answers to questions mentioned earlier from the aspects of philology.

Keywords: Kazinczy, philology, history of edition, reception theory

Filološka pitanja u tekstu Pisma iz Transilvanije
Ferenca Kazincija

Autor: Agneš SABO smer: mađarska književnost IV. godina – bibliotekarstvo III. godina

Profesor: Dr Katalin HAS-FEHER docent

Institut: Univerzitet u Segedinu, Filozofski Fakultet, Katedra za klasičnu mađarsku literaturu

Jedan od najznačajnijih pisaca mađarskog prosvetiteljstva bio je Ferenc Kazinci. Njegov literarni cilj je bio, između ostalog, obnavlja-nje stila i jezika mađarske poezije i proze, i stvaranje na osnovu tih principa novog, modernog književnog kanona. U okvirima tih ambicija i u duhu – pre svega nemačkog (Geteovskog i Vinkelmanskog) – klasicizma on je svoje originalne radove permanentno prerađivao, neke od njih do svoje smrti nije okončao. Njegov način stvaranja i mnogobrojne verzije njegovih tekstova predstavljaju izuzetne teškoće za filologa. Prilikom kritičkog izdanja tih tekstova klasični filološki metodi ne mogu se slediti.

Moj nauči rad se bavi jednim putopisom Ferenca Kazincija, čija je prva verzija nastala prilikom njegovog putovanja u Transilvaniji. Od 1816. godine do godine svoje smrti (1831) on je preradio ovaj tekst 13 puta, menjajući ga ne samo sadržinski, nego i jezički i kompozicijski. Od svih tih verzija do su izdate dve. Moj rad se bavi sa tim verzijama sa dva aspekta: iz aspekta modernih metoda i škola filologije (teorija autorstva, teksta, verzija, izdanja itd.), i iz ugla istorije recepcije, a sve to u okviru projekta kritičkog izdanja dela Ferenca Kazincija.

Ključne reči: ...