AZ ÚJSZÜLÖTTEK SZÜLETÉSI CSONTTÖRÉSEI: GYÓGYKEZELÉS ÉS VÉGKIMENETEL
Szerző: BOKROS Ágnes, VI. évfolyam
Témavezető: Dr. Marija LUKAČ egyetemi docens
Intézmény: Belgrádi Egyetem, Orvostudományi Kar, Egyetemi Gyermekklinika, Belgrád

A csonttörés újszülöttkorban nem ritka. A munka témája az újszülöttek születés közben történő csonttöréseinek tanulmányozása.
A retrospektív kutatás azokra az újszülöttekre terjed ki, akiket csonttöréssel kezeltek a belgrádi Egyetemi Gyermekklinikán 2001 és 2004 között. Ebben időszakban 9 beteget láttak el koponya- (1), kulcscsont- (2), borda- (2), felkarcsont- (2) és combcsonttöréssel (2). A koponyatörés előfordulási aránya 10% volt, a kulcscsonttörésé 20%, bordatörésé 30%, felkarcsonttörésé 20%, a combcsonttörésé pedig 20 %.
Vizsgáltuk a szülés idejének és módjának, valamint a születési testsúlynak a hatását a csonttörések kialakulására, majd tanulmányoztuk a diagnózis idejének, a kezelés módjának és a kórházban eltöltött időnek a szerepét a gyógykezelés hatékonyságában.
Megállapítható, hogy a nagyobb testsúllyal született babáknál nagyobb a sérülés veszélye.
Az ellenőrző vizsgálaton négy héttel a kórházból való elbocsátás után minden páciensnek jó klinikai és radiológiai eredményei voltak, a gyógyult törés észlelhető jeleivel, tekintet nélkül a diagnózis idejét, a terápia módját és a kórházban eltöltött időt illető különbségekre.
Bebizonyosodott, hogy az időben felállított diagnózis és a megfelelő konzervatív gyógykezelés lerövidítik a kórházban eltöltendő időt, és megelőzik az olyan következmények kialakulását, mint a végtagok megrövidülése és működési zavara.

Kulcsszavak: születési sérülés, csonttörés, gyógykezelés

 

 

 

 

LEČENJE I ISHOD POROĐAJNIH PRELOMA KOD NOVOROĐENČADI
Autor: Agneš BOKROŠ, VI. godina
Mentor: Doc. dr Marija LUKAČ, dečji hirurg
Ustanova: Medicinski fakultet u Beogradu, Univerzitetska dečja klinika u Beogradu

Porođajne povrede kostiju kod novorođenčadi nisu retke. Tema rada je analiza učestalosti i ishoda lečenja preloma kostiju kod novorodenčadi nastalih tokom porođaja.
Rad obuhvata retrospektivnu analizu porođajnih preloma kod novorođenčadi koja su hospitalizovana na Univerzitetskoj dečjoj klinici u Beogradu u periodu 2001- 2004. godine. U ovom periodu je bilo 9 pacijenata sa prelomima kostiju lobanje (1), ključne kosti (2), rebara (3), nadlaktice (2) i butne kosti (2). Zastupljenost preloma kostiju lobanje je bila 10%, preloma ključne kosti 20 %, preloma rebara 30 %, preloma nadlaktice 20 %, a frakture butne kosti 20 %.
Ispitivan je uticaj načina i vremena porođaja, porođajne telesne težine na pojavu preloma kostiju, a zatim je analizirana uloga vremena dijagnostikovanja, načina terapije i dužine hospitalizacije na ishod lečenja.
Ustanovljeno je da bebe sa većom telesnom masom imaju veći rizik od povreda.
Svi pacijent su imali dobar klinički i radiološki rezultat, sa evidentnim znacima saniranog preloma na kontroli četiri nedelje posle otpusta, bez obzira na razlike u vremenu dijagnostikovanja, terapiji i dužini hospitalizacije.
Dokazano je da pravovremena dijagnoza i adekvatno konzervativno lečenje skraćuju dužinu hospitalizacije i preveniraju posledice kao što su skraćenje ekstremiteta i poremećaj u njihovoj funkciji.

Ključne reči: porođajna povreda, prelom kosti

 

 

 

 

BIRTH - ASSOCIATED FRACTURES: INCIDENCE AND OUTCOME
Author: Ágnes BOKROS, 6th year undergraduate student
Supervisor: Dr. Marija LUKAČ, associate professor
Institution: Medical School, University in Belgrade, University Children's Hospital, Belgrade

Fractures resulting from birth injuries are not rare. This study assesses the incidence and outcome of birth-related fractures in newborns.
The study presents a retrospective analysis of birth-associated fractures in babies treated at the University Children's Hospital in Belgrade between 2001 and 2004. There were 9 patients with fractures (skull: 1, clavicula: 2, ribs: 3, humerus: 2, femur: 2). The incidence of skull fracture was 10 %, of clavicula fracture 20 %, rib fracture 30 %, humerus fracture 20 % and femur fracture 20 %.
The author examined how the occurrence of bone fracture was related to gestation age, mode of delivery and birth weight. She also analized how the time of the diagnosis, variety of treatment and duration of the stay in hospital affected the recovery.
Neonates with higher birth weight run a bigger risk of fracture.
On the 4. week check after their stay in hospital, all patients had good clinical and radiologic results, with evident signs of fracture healing, regardless of the treatment, time of diagnosis or duration of their stay in hospital.
Conclusion: a diagnosis at the right time and adequate conservative treatment can shorten the stay in hospital and prevent the consequences such as short extremities or their dysfunctions.

Keywords: birth injuries, fractures