FONÁLFÉRGEK (ELAPHOSTRONGYLUS CERVI ÉS SETARIA CERVI)
ELŐFORDULÁSA DUNÁNTÚLI GÍMSZARVASOK KOPONYAÜREGÉBEN
Szerző: KOVÁCS Szilvia, V. évfolyam
Témavezető: Dr. SUGÁR László egyetemi tanár
Intézmény: Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Állattani
Tanszék, Keszthely
Az Elaphostrongylus cervi kifejlett példányai igen gyakran fordulnak elő a gímszarvas (Cervus elaphus) lapocka alatti pólyáin (kötőszöveti hártyáin). A kifejlett Setaria cervi gyakran található meg az állatok hasüregében. Mindkét fonálféreg előfordul a szarvas koponyaüregében. A férgek ez utóbbi tartózkodási helyen való előfordulását vizsgáltuk öt dunántúli szarvaspopulációban [1.Déli Bakony, 2.Keszthelyi-hegység és -berek, 3.Balatonnagyberek, 4.Gemenci ártér, ill. 5.Dél-Zalai dombság (?n=210)] 2000-2002. folyamán. A fejeket hosszanti síkban felnyitva szemügyre vettük az agykoponya üregének és az agyvelőnek a felszínét is. Az E. cervi férget valamennyi populációban megtaláltuk 14,06 - 42,4 % gyakorisággal. A 42,4%-os legmagasabb értéket a gemenci Duna ártéren élő szarvasállományban tapasztaltuk. A gyakoriság a borjaknál a legmagasabb (36,1%) és a kor előrehaladtával fokozatosan csökken, ami a kialakuló immunitásnak tudható be. Az átlagos féregszám mindegyik populációban 1,4-2,3 között volt (maximum 6 féreg két borjúban). A S. cervi előfordulása azonban lényegesen ritkább (prevalencia az összes állatra vetítve 6,67%), kivéve egy vizsgálati alkalmat (n=21 szarvas) a Dél-Zalai dombságban 2002. januárjában: 52,4%-os prevalencia.
Klinikai tüneteket egyetlen esetben sem figyeltünk meg, ezért mások véleményével megegyezően az E. cervi férget a szarvas ártalmatlan parazitájának tartjuk. Nem tisztázott azonban az, hogy a koponyaüregben tartózkodó E. cervi nőstények ott petéznek-e, vagy sem. Ez a kérdés, valamint az időjárás (aszályos nyár) hatásának tisztázása további vizsgálatokat igényel.Kulcsszavak: fonálférgek, gímszarvas, Dunántúl
THE OCCURRENCE OF ELAPHOSTRONGYLUS CERVI AND SETARIA CERVI IN THE CRANIAL CAVITY OF RED DEER IN TRANSDANUBIA, WEST HUNGARY
Author: Szilvia KOVÁCS, 5th year
Consultant: Dr. László SUGÁR, university professor
Institute: University of Veszprém, Georgikon Faculty of Agriculture, Department of Zoology, KeszthelyAdult specimens of Elaphostrongylus cervi are very common among the subscapular fascia (connective tissue membranes) of red deer (Cervus elaphus). Adult Setaria cervi often inhabits the abdominal cavity. Both nematodes may occur in the cranial cavity of red deer. This latter site was examined in a total of 210 animals in five different Trans-Danubian red deer populations (1. South-Bakony mountain, 2. Keszthely mountain and grove, 3. Balaton-greatgrove, 4. Gemenc flood-plain, 5. South-Zala hill-country), in 2000-2002. After bisecting the heads of hunt-killed deer the inner surface of dura mater and the surface of the brain were examined. E. cervi worms were found in all populations with prevalence values between 14,06% and 42,4%. The highest value was observed in the population living on the area of the Danube flood-plain, called Gemenc. In regard of the host age groups the prevalence peaked in the calves (36,1%) then decreased by degree of age, showing the evolvement of a solid immunity. The worm burden (mean intensity) in all populations were 1,4-2,3 (max. 6 in two calves). The occurence of S. cervi was substantially infrequent (overall prev. 3,16%), except in a sample (n=21 deer) of the South-Zala popu-lation examined in January 2002: 52,4% prev.
Both worm species were usually found in the cranial cavity during the autumn-winter (October-February) period only. However, three E. cervi exemplares were found in the subdural cavity of a yearling stag in June 2002.
The gross-pathological alterations were restricted to the inner surface of dura mater: yellow infiltration, colourless translucent, pearl-like application. By histology, the following tissue alterations were observed: lympho-histiocytic infiltration on the inner surface of dura mater and in some cares the cross-sections of the worm E. cervi.Keywords: Elaphostrongylus cervi, Setaria cervi, red deer, Transdanubia