A ZÖLD TEÁBAN TALÁLHATÓ EPIGALLOKATECHIN-GALLÁTOK ÉS MÁS POLIFEOLOK HATÁSAI
Szerző: Kecsenovics Éva, III. évfolyam
Témavezető: Dr. Zavargó Zoltán egyetemi tanár
Intézmény: Újvidéki Egyetem, Orvostudományi Kar, Gyógyszerészeti Tanszék, Újvidék
Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégium

A zöld tea fogyasztása a Távol-Keleten ősi tradició, nálunk a legújabb divathullámok egyike. Mindemellett a tudósok potenciális rákellenes, HIV ellenes gyógyszerek alapanyagának tartják, mellyel számos betegség kialakulása megelőzhető, illetve a tünetek intenzitása nagymértékben csökkenthető.
Nap mint nap érkeznek bizonyítékok a nemzetközi kutatóintézetekből, melyekben a klinikai kísérletek eredményességéről számolnak be [Karolina Intézet- Svédország, Genevai egyetem - Svájc, Vírus-onkológiai Intézet Nagoya - Japán, Case Western Reserve egyetem Ohio - USA, Chicago-i egyetem Tang központja]. A zöld tea sok természetes fenolos vegyületet tartalmaz. Legfontosabbak a flavonoidok, azok glükozidjai, a katechinek és a fenolsavak.
Számos tanulmány beszámol a zöld teában előforduló epigallokatechin-gallátok (EGCG) és katechinek fontos szerepéről a vérnyomás csökkentésében, a rákos elváltozások, a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében, a vér koleszterinszintjének csökkentésében, az agyi leépülés megakadályozásában, az allergiás reakciókban és még sok más - kísérletekkel bizonyított és bizonyítatlan - hatásáról. EGCG-ok és a polifenolok általában enzimekre hatnak (legtöbb esetben gátolják aktivitásukat), melyek túlzott működése fontos szerepet játszik egyes betegségek kialakulásában. Serkenti az antioxidáns mechanizmusok működését, azaz csökkenti a szabad gyökök biokémiai aktivitását, növeli detoxikációjukat, serkenti a glükuronil-transzferáz enzim működését.
Ebben a munkában a teában lévő polifenolokat vékonyrétegű kromatográfiával ( TLC ) határoztuk meg. Álló fázisnak szilika gélt használtunk, a mozgó fázis pedig a következő oldószerek keveréke: kloroform : etilacetát : hangyasav ( 5:4:1, v/v/v ). Az anyagokat UV fény-nyel detektáltuk 254 nm-en, a kromatográfiás jeleket FeCl3 (2%-os etanol oldat) segítségével tettük láthatóvá.

Kulcsszavak: epigallokatekin-gallát (EGCG), antioxidáns hatás, angiogenézis

 

 

 

 

THE EFFECTS OF THE EPIGALLOCATECHIN-GALLAT AND POLYPHENOLS FOUND IN GREEN TEA
Author: Kecsenovics Eva 3th year undergraduate student
Supervisor: Dr Zavargo Zoltan university professor
Institution: Faculty of Medicine, Pharmacy, Univesity of Novi Sad, Novi Sad
Hungarian College for Higher Education in Vojvodina

The use of green tea in the Far East is an old tradition. In our area the use of green tea become very popular nowdays, mainly due to the fact that green tea seems to be the basic component of medicine which prevent cancer and HIV.
There are number of chemical investigations which confirm positive effects of green tea. Green tea contains a wide range of natural phenolic compounds. Flavonoids and their glycosides, catechins and phenolic acids are the most important. The epigallocatechin-gallats (EGCG) and catechins found in green tea has a great influence on blood pressure decreasing, cancer inhibition, the preventation of heart and blood system deseases, decreasing chloesterol and the prevention of brain degradation as well as allergic reaction inhibitions.
The EGCG and polyphenols basically have an impact on enzyms (in most cases inhibit their function) which overreaction plays the main role in the development of some diseases. They quicken antioxidant mechanism and the detoxication, and reduce the activity of free radicals.
In this work the thin layer chromatography (TLC) method was used for investigation of phenolic compounds in tea, using silica gel as a stationary phase and mixture of solvents: chloroform : ethylacetat : formic acid (5:4:1, v/v/v). Substances were identified with UV at 254 nm, the spots were developed with FeCl3 (2% solution of ethanol)

Keywords: epigallocatechin-gallat (EGCG), antioxidant mechanism, angiogenesis

 

 

 

 

DEJSTVO EPIGALLOKATEHINGALATA I DRUGOH POLIFENOLA KOJI SE MOGU NAĆI U ZELENOM ČAJU
Autor: Kečenovič Eva III godina
Tutor: Dr Zavargo Zoltan profesor univerziteta
Institucija: Univerzitet u Novom Sadu, Medicinski fakultet, Farmacija
Kolegijum za visoko obrazovanje vojvođanskih Mađara

Na dalekom istoku konzumiranje zelenog čaja je drevna tradicija dok kod nas sada dolazi u modu. Naučnici zeleni čaj posmatraju kao potencijalna osnova antitumorskim-, antiHIV lekovima, s kojima se veliki broj bolesti može sprečiti ili se u velikoj meri mogu ublažiti simptomi bolesti.
Dokazi iz internacionalnih instituta stižu nam svaki dan, u kojima nas obaveštavaju o rezultatima kliničkih istraživanja [Institut Karolina - Švedska, Univerzitet u Ženevi - Švajcarska, Virusološki - onkološki Institut u Nagoji - Japan, Case Western Reserve Univerzitet, Ohajo - SAD, Univerzitet u Čikagu - Tang centar].Zeleni čaj sadrži velik broj prirodnih fenolnih komponeneta. Najvažniji su flavonoidi, njihovi glikozidi, katehini i fenolne kiseline.
Mnogi radovi potvrđju da epigalokatehingalati i katehini iz zelenog čaja imaju bitnu ulogu u snižavanju povišenog krvnog pritiska, u nastanku malignih oboljenja, u prevenciji kardiovaskularnih oboljenja, u snižavanju nivoa holesterola u krvi, u prevenciji moždane dege-neracije, u alergijskim reakcijama i imaju razna ogledima dokazana i nedokazana delovanja. EGCG i polifenoli uglavnom ispoljavaju delovanje na enzimima (u većini slučajeva ih inaktiviraju), povišen aktivnost ovih enzima doprinosi nastanku nekih bolesti. Pospešuje antioksidantne mehanizme, odnosno snižava biohemijski aktivnost slobodnih radikala, pospešuje njihovu detoksikaciju i povećava aktivnost glukuronil-transferaze.
U ovom radu za ispitivanje sastava polifenola u čaju koriščena je tankoslojna hromatografija (TLC). Za stacionarnu fazu smo koristili silika gel, a za pokretnu fazu smešu rastvarača : hloroform : etilacetat : mravlja kiselina ( 5:4:1 , v/v/v ). Supstance smo identifikovali UV detekcijom na 254 nm, a mrlje smo izazvali sa FeCl3 (2% rastvor u etanolu).

Ključne reči: epigalokatehingalat (EGCG),antioksidantno dejstvo, angiogeneza