A vízgazdálkodás egyik alapfeltétele a vízgyűjtő terület vízhozamának ismerete. Nyitott felszínű vízmozgás esetén - tekintettel az egyszerű használatra - a legelterjedtebb vízhozammérő az éles szélű bukó. Ahhoz, hogy összefüggést (egyenletet) lehessen kialakítani az átbukási ma-gasság és a vízhozam között, laboratóriumi vizsgálattal kell megállapítani a vízhozamtényezőt.
A dolgozat célja e tényező meghatározása a bukó különböző dőlésszögeire, valamint az eredmények pontosságának elemzése. Az így kapott eredményeket a szakirodalomban közzétett egyenletekkel hasonlítottuk össze, valamint elemezzük a csatorna szélességét korlátozó kritériumot.
Tekintettel arra, hogy a szakirodalom nem adja meg a mérések szóráshatárát, a laboratóriumi eredmények standard deviációja alapján elfogadtunk egy statisztikai kritériumot. A munkában kiderül, hogy az így definiált méréspontossággal dolgozva a csatorna szélességének hatása elhanyagolható. Úgyszintén megállapítottuk, hogy a mért eredmények a szakirodalom által felkínált két egyenlet között vannak. Ennek ellenére ezeket az egyenleteket nem lehet elfogadni, mivel ezek a szóráshatáron belül tendenciát határoznak meg és nem konstanst.
Ezekből az a következtetés vonható le, hogy az Építőmérnöki Kar laboratóriumában csak konstansként állapítható meg a javítótényező. Ahhoz, hogy tendenciát lehessen meghatározni, fokozni kell a mérési pontosságot, továbbá megállapítható, hogy e szóráshatár esetén a szak-irodalom által megadott minimális csatornaszélesség hatása további kivizsgálást igényel.

Kulcsszavak: javítótényező, mérési pontosság, tendencia, csatornaszélesség, vízgazdálkodás

 

 

 

 

HIDRAULIC ANALYSIS OF THE SHARP-CRESTED WEIR
Author: Zoltán HORVÁT, IIIrd year
Supervisor: Lajos HOVÁNY M.Sc., teaching assistant
Institution: Department of Water Resources, Faculty of Civil Engineering, University of Novi Sad, Subotica
Hungarian College for Higher Education in Vojvodina

The fundamental condition for water resources management is the ability to gather information about the water output. Because of its simple construction, the most frequently used object for this, in the case of open flows, is the sharp-crested weir. In order to make a connection (equation) between the upstream head above the crest and the water output, we need to establish a discharge coefficient using la-boratory techniques.
The aim of this study is to determine this coefficient for various angles of the weir, and to analyze the accuracy of the results. These are compared with the equations found in literature. The criteria for the minimum canal width had been analyzed as well.
Considering the fact that the corresponding literature does not provide us with the allowable dispersion of the measured outputs based on the standard dispersion of the gained results, a statistical criteria had been accepted. The study shows that with this accuracy the width of the canal is negligible. It is also presented that the measured results are between the two most frequently used equations in the literature. Despite of this fact, these equations cannot be accepted, because they define tendencies inside the area of dispersion.
The conclusions of this study are that in the laboratory of the Faculty of Civil Engineering the discharge coefficient can be determined only as a constant. In order to define it as a tendency, we need to increase the punctuality of the measuring. But with the accuracy accep-ted in this study the condition for minimal canal width that can be found in literature needs to be more explored.

Keywords: discharge coefficient, measuring accuracy, tendency, canal width

 

 

 

 

HIDRAULIČKO ISPITIVANJE OŠTROIVIČNOG PRELIVA
Autor: HORVAT Zoltan, student treće godine
Mentor: Mr HOVANJ Lajoš, asistent
Institucija: Univerzitet u Novom Sadu, Građevinski fakultet, Katedra za hidrotehniku, Subotica
Kolegijum za visoko obrazovanje vojvođanskih Mađara

Osnovni uslov gazdovanja vodama je poznavanje proticaja na nekom slivu. S obzirom na njegovu jednostavnost, oštroivični preliv je najrasprostanjeniji objekat za merenje proticaja pri slobodnom toku. Da bismo uspostavili vezu (jednačinu) između visine prelivanja i protoka moramo odrediti koeficijent prelivanja pomoću laboratorijskih ispitivanja.
Cilj ovog rada je određivanje pomenutog koeficijenta za razne nagibe oštroivičnog preliva i analiza tačnosti rezultata. Dobijeni podatci su upoređeni sa jednačinama koje predlaže stručna literatura, takođe je sagledan uslov za minimalnu širinu eksperimentalnog kanala.
S obzirom na to da u literaturi nije data disperzija rezultata, na osnovu standardne devijacije laboratorijskih merenja usvojen je određeni statistički kriterijum. U okviru analize je pokazano da radeći sa pomenutom tačnošću uticaj širine eksperimentalnog kanala postaje zanemarljiv. Ustanovljeno je da se mereni rezultati nalaze u područiju između dve najkorišćenije jednačine u literaturi. Ipak jednačine se ne mogu prihvatiti, jer određuju tendenciju unutar usvojene granice disperzije, a ne konstantu.
Kao zaključak je ustanovljeno da se u hidrotehničkoj laboratoriji Građevinskog fakulteta koeficijent prelivanja može odrediti isključivo kao konstanta. Da bi se mogla utvriti tendencija, mora se povećati preciznost merenja. Takođe je pokazano da pri gore pomenutoj granici disperzije uslov stručne literature, koji se odnosi na najmanju dozvoljenu širinu kanala, zahteva dalje istraživanje.

Ključne reči: koeficijent prelivanja, tačnost merenja, tendencija, širina kanala