LÁZÁR ERVIN „HAGYOMÁNYHŰ LÁZADÁSA”
Szerző: KALMÁR Lenke tanítónő
Témavezető: Dr. HÓZSA Éva egyetemi docens
Intézmény: Újvidéki Egyetem, Zombori Tanítóképző Kar, Szabadkai Tagozat

Alig ismerjük a kortárs magyar gyermekirodalmat. Pedig Lázár Ervin szövegvilága kétségkívül hozzátartozna a felnőttek „alapműveltségéhez”. Mégsem ismerik. Azt pedig még kevésbé tudják/tudjuk, milyen elemekből építkezik.
Ez a munka Lázár Ervin szövegeinek megismertetéséért született. Mert szövegei megnevettetnek, elgondolkodtatnak - ezt mindenki érezheti. A népmesék hagyományából létrehozott újat - egy sokszor inverz világot -, az anderseni életérzésnek és a „tárgyak költészetének” más köntösbe bújtatását, az abszurdot felismerni csak a mesék interpretációjával lehet.
A dolgozatban mindez bemutatásra kerül, vagyis célom a Lázár-szövegek műfaji, nyelvi-stilisztikai vizsgálata és a szerzőre hatványozottan jellemző erdő-motívum, erdő-tér értelmezése. A kutatás intertextuális nézőpontja szintén kiemelhető (a népmesék, Camus, Andersen, Milne, Kipling szövegei).
Végkövetkeztetésként megállapítható, hogy az abszurd elemek felismerése és azonosítása néhány szembetűnő névadás kivételével (pl. Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon) kételyeket támaszt. A Négyszögletű Kerek Erdő Milne Micimackójának térképzetével mutat rokon vonásokat, de míg az utóbbi játéktér, addig Lázár erdeje a kivonulás színtere. Andersen meséit annyiban haladják meg ezek a szövegek, hogy kevésbé didaktikusak. Műfajukat tekintve pedig még inkább mesenovellák.

Kulcsszavak: abszurd, nonszensz, mesenovella, az erdő mint tér, irodalmi névadás, intertextualitás

ERVIN LÁZÁR'S RELATION TO TRADITION
Author: Lenke KALMÁR, teacher
Mentor: Éva HÓZSA, associate professor
Institution: University of Novi Sad, Teacher-Training College in Sombor, Department in Subotica

The modern Hungarian children's literature is barely known. The texts of Ervin Lázár should undoubtedly be part of the adults' standard education. Nevertheless, they live in obscurity. The elements he builds his works from are even less familiar.
The present work is to make the reader acquainted with Ervin Lázár's tales. His lines make one laugh and think. His innovation - often an inverse world -, based on the tradition of fairy tales, the Andersen-stories' ambience and 'poetry of objects', as well as the absurdity, can only be recognized by interpreting these tales.
All the above-mentioned aspects of his work are presented here: the genre of his writings, linguistic-stylistic studies, the greatly characteristic wood-motive, the wood-space interpretation. The intertextual aspect of the inquiries can also be highlighted (fairy tales, the works of Camus, H. C. Andersen, A. A. Milne, R. Kipling).
A final conclusion would be that the recognition and identification of absurd elements - apart from a few striking names - is dubious. The 'Square-Rounded Wood' shows certain similarities to Milne's Winnie the Pooh. Though, while the latter is a playground, Lázár's wood is the scene of withdrawal. The texts of Andersen are surpassed in being less didactic. As to mention the genre of these tales, they are short fairy stories.

Keywords: absurd, nonsense, fairy tale - short story, the forest as space, literary naming, intertextuality

ODNOS ERVINA LAZARA I TRADICIJE
Autor: Lenke KALMAR, učiteljica
Mentor: Dr Eva HOŽA, docent
Ustanova: Univerzitet u Novom Sadu, Učiteljski fakultet Sombor, Odeljenje u Subotici

Jedva je poznata savremena mađarska dečija književnost. Lazar Ervinov tekstualni svet bi nesumnjivo trebalo da spada u osnov kulture svakog odraslog. Ipak je gotovo nepoznat, a to posebno je nepoznato od kojih je elemenata izgrađen.
Ovaj rad je nastao kao potreba upoznavanja sa delima Ervina Lazara. Njegovi tekstovi su humorni, ali i prisiljavaju čoveka na razmišlja-nje. To svako oseća. Iz tradicije narodnog pripovedanja stvoreio je novi, vrlo često inverzni svet. Andersenski osećaj za život i „pesništvo predmeta” preobukao je u drugo ruho. Sve to, pored apsurdnih elemenata, može biti prepoznato samo uz interpretacijom njegovih priča.
U ovom radu interpretiramo različite nivoe Lazarevih tekstova: književnu vrstu, stilističko-lingvističke aspekte, motiv šume koji je višestruko karakterisičan za ovog stvaraoca, kao i odnos šuma-prostor. Može se još naglasiti i intertekstualno stanovište ispitivanja (narodne priče, Kami, Andersen, Milne, Kipling).
Kao zaključak može se utvrditi da prepoznavanje i identifikacija apsurdnih elemenata, sem u nekoliko očiglednih pasaža, budi dileme. Četvorougaona-okrugla šuma i Milneovo delo pokazuju neke zajedničke crte, ali dok je poslednji simbolično igralište, Lazarova šuma je mesto izdvojenosti. Sve njegove priče prevazilaze Andersena po tome što su manje didaktične, i više su priče-pripovetke.

Ključne reči: apsurd, nonsens, priča-pripovetka?, šuma kao prostor, književna imena, intertekstualitet