KOREOGRÁFIA GÚZSBA KÖTÖTT TÁNCOLÁSHOZ?
(Avagy lehet-e a fordításnak poétikája?)
Szerző: CSORBA Gábriel abszolvens
Témavezető: Dr. PAPP György egyetemi tanár
Intézmény: Újvidéki Egyetem, Bölcsészettudományi Kar, Anglisztikai Tanszék,
Újvidék
Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégium
A műfordítás - írja többek között Kosztolányi Dezső is -, gúzsba kötött táncolás, mert ebben a tevékenységben minden viszonyított, az eredeti gondolathoz, alkotáshoz kötött. Mi itt egyáltalán a választás, a szabadság, amelyben megragadható a művészi attitűd, a poétika? Tetten érhető-e az életműben, korízlésben, műfajban, fordítási viszonylatban a nem tudatos, de öntörvényű művészi ösztön vezérelte következetesség, és eljuthatunk-e valaha az érintkező nyelvi kultúrák fordítási világképéig?
Ehhez a tünékenységben kell meglelni az állandóságot, amelynek csak a művészi, irodalmi kommunikáció tényezői lehetnek a letéteményesei, legfőképpen az eredeti élményhez viszonyított végső befogadói tudattartalmak.
A dolgozat megpróbálja felölelni a fordításpoétika problematikájának alapvető vetületeit, Jack Kerouac Úton c. regényének magyar és Móricz Zsigmond Rokonok c. regényének angol fordítását állítva szembe egymással.
A poétikai szintek ilyen jellegű összehasonlítása mindenekelőtt arra próbál választ keresni, hogy más-más nyelvű fordítók, vagy - egy szélesebb látószöget alkalmazva - más-más nyelvi és kultúraközvetítők hogyan kísérlik meg tükrözni az azonos világképeket és a különböző nyelv- és kultúrspecifikus sajátosságokat fordításaikban, milyen módszerekkel jutnak el a kész fordításhoz.
Ezen a vonalon óhajtunk végigmenni, miközben a fordításpoétikát elsősorban egy trikontrasztív vizsgálatsorozat keretei között próbáljuk meg feltárni a magyar-angol-szerb hármasság által biztosítva az elemzés valószerűségét. Ezáltal, egybevetve a viszonylagosságot és állandóságot, praxiológiai alapot kölcsönözve a vizsgálatoknak és azonos nézőpontból fürkészve ki a fordítások eltéréseit és hasonlóságait, végkövetkeztetésként a poétikák szintjei alapján vett módszerek összességéről kísérlünk meg véleményt alkotni arról, hogy hogyan is valósul meg az abszolút hűség illetve az adaptáció kettőssége az egyéni, korra jellemző, műfaji és viszonylati fordításpoétikákban.
Csak ezen az úton juthatunk el egyszer az egységes magyar fordításpoétikai gondolkodáshoz.Kulcsszavak: fordításpoétika, nyelvviszonylagosság, norma
CHOREOGRAPHY - FOR DANCING WITH FETTERED LEGS?
(Or Can Translation Have Its Poetics?)
Author: Gábriel CSORBA, final year
Mentor: György PAPP, PhD, university professor
Institution: University of Novi Sad, Faculty of Humanities, English Department
Translating literature - according to Dezső Kosztolányi, among others - is dancing with fettered legs, because in this activity everything is brought into comparison, everything is tied to the original thought and work. What is, actually, the choice, the freedom, in which it is possible to grasp the artistic attitude and poetics? Can it be pinned down in the oeuvre, in the taste of an epoch, in the genre, in the directionality of the translation, this non-conscious consistency, which is, however, governed by an autonomous artistic instinct, and can one ever reach the translation-centered world concept of the contiguous language cultures?
To achieve this, one must find constancy in evanescence, but it has to be found among the agents of an artistic, literary communication only, especially in the ultimate consciousness of the target audience, compared to the original experience.
This paper attempts to embrace the basic questions of translation poetics by contrasting the Hungarian translation of Jack Kerouac's novel, On the Road (Úton), and the English translation of Zsigmond Móricz's collection of sketches, Relatives.
By comparing the levels of poetics in such a way, one is trying, above all, to find the answers to how translators of various languages, or, applying a wider perspective, how mediators of various languages and cultures try to reflect the selfsame world concept and the different language- and culture-specific properties in their translations, and what methods they use to produce a complete translation.
This is the line of thought the paper would like to follow, while it attempts to reveal the poetics of translation with the application of a network of tricontrastive analyses, above all, trying to ensure its validity by introducing a threefold language perspective - Hungarian, English and Serbian. With this, by comparing relativity and constancy, by giving a praxiological basis to the analysis and examining the differences and similarities of the translations from the same point of view, the ultimate conclusion tries to provide an opinion about the sum of methods applied with respect to the levels of poetics, about how absolute fidelity or adaptation (as a bipartite complex) is realized in the individual, epoch- and genre-specific, and relational poetics of translation.
Only in this way can a homogeneous Hungarian system of translation poetics be elaborated, which is still a matter of the future.Keywords: translation poetics, language relativity, norm
KOREOGRAFIJA - ZA PLESANJE VEZANIH NOGU?
(Iliti, moe li prevođenje da ima poetiku?)
Autor: Gabrijel ČORBA, apsolvent
Mentor: dr Đerđ PAP, redovni profesor
Institucija: Univerzitet u Novom Sadu, Filozofski fakultet, Odsek za anglistiku
Knjievno prevođenje - pie Dee Kostolanji, između ostalog - "je plesanje vezanih nogu, jer je u ovoj aktivnosti sve uporedivo, sve je vezano za originalnu misao i originalno delo". ta je ovde uopte izbor i sloboda u kojima se moe pronaći umetnički stav i poetika? Da li se moe uhvatiti u ivotnom delu, u optem ukusu jednog doba, u knjievnom rodu, u jezičkim relacijama ta nesvesna privrenost, kojom, međutim, upravlja samostalni umetnički instinkt, i da li se ikada moe stići do prevodilačkog pogleda na svet tih jezičkih kultura?
Da bi se ovo postiglo, prevodilac treba da pronađe nepromenljivost u promenljivosti, a to se moe postići jedino uz pomoć faktora umetničke i knjievne komunikacije, naročito krajnjeg sadraja svesti ciljne publike, u poređenju sa originalnim doivljajem.
Ovaj rad pokuava da ispita osnovnu problematiku poetike prevođenja, upoređujući mađarski prevod romana Na putu (On the Road), Deka Keruaka i engleski prevod zbirke kratkih skica Radnjaci, igmonda Morica.
Takvo upoređivanje nivoa poetike pre svega pokuava da pronađe odgovor na to kako prevodioci raznih jezika, ili, ako se primeni jedna ira perspektiva, kako posrednici raznih jezika i kultura u svojim prevodima odslikavaju identične poglede na svet i različite karakteristike, jezički i kulturno specifične i uz pomoć kakvih metoda stiu do gotovog prevoda.
Ovaj rad bi eleo da pođe ovom linijom razmiljanja, pri čemu bi se poetika prevođenja prvenstveno otkrivala kroz jednu seriju trikontrastivnih analiza, gde bi trojezična dimenzija (mađarski - engleski - srpski) sluila da obezbedi realni karakter analize. Na ovaj način, upoređujući promenljivost i konstantnost, dajući praksioloku osnovu analizi i ispitujući razlike i sličnosti prevoda iz iste tačke gledita, kao krajnji zaključak, rad pokuava da iskae miljenje o metodama primenjenim po nivoima poetike, i o tome kako se realizuje dvojnost apsolutne vernosti odnosno adaptacije u poetici prevođenja karakteristične pojedincu, istorijskom dobu, knjievnom rodu i jezičkoj relaciji.
Samo se na ovaj način moe konačno stići do jedinstvenog sistema mađarske poetike prevođenja.Ključne reči: poetika prevođenja, jezičke relacije, norma