ANTONELLO DA MESSINA „CHARTELLINÓI”, AVAGY GONDOLATOK A RENESZÁNSZ KÉPFELFOGÁSHOZ
Szerző: FENYVESI Áron, III. évfolyam
Témavezető: EÖRSI Anna docens
Intézmény: Eötvös Lóránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, Művészettörténeti Intézet, Budapest

A dolgozat a Giorgio Vasari gerjesztette firenzei zsenikultusz által kissé elhanyagolt, ám annál paradigmatikusabb, szicíliai származású Antonello da Messina quattrocento-festő oeuvre-jének egy szegmensét taglalja. A reneszánszkutatás viszonylag újabb keletű vizsgálódásai során az ítáliai viszonyok újfajta megvilágításba helyezésével számol le sok, a mai napig élő tudományos toposszal.
A tanulmány, tematikáját szűkítendő, a Messina képein (és nem csak az övéin) megjelenő összehajtogatott kis fehér papírcetlik elburjánzására koncentrál, azaz - tágabb értelemben véve - ennek és más rokon motívummezőknek a viszonyára a globális művészetfelfogással.
Milyen relációba lép így ez a képtípus a Bibliaként kezelt Leon Battista Alberti Della Pittura című festészeti traktátusával? A képantropológia rejtett aknájaként való interpretálással netán akár konceptuális művészetként is értelmezhetővé válik?

Kulcsszavak: Antonello da Messina, Tromple l'ouelil, képantropológia, új reneszánszfelfogás a művészettörténetben

ANTONELLO DA MESSINA'S "CHARTELLINOS", OR SOME THOUGHTS ABOUT THE RENEISSANCE IMAGE
Author: Áron FENYVESI, 3rd year student
Supervisor: Anna EÖRSI, associate professor
Institution: Institute of Art History, Faculty of Humanities, Lóránd Eötvös University, Budapest

This text construes a small paradigmatical segment of the Sicilian-born quattrocento painter, Antonello da Messina's oeuvre, who was partially neglected by Giorgio Vasari's Florence-based genius-cult. The course of relatively new studies of Reneissance redefines the relationships in Italia, which led to a showdown, with some of still surviving academic cliches.
Restricting the subject matter of the study, the author concentrates only on the small, white, worn-out slices of paper on Messina's (and on others') pictures, more widely on this and other but familiar motifs's relation to global, thinking of art as art. How does this type of picture conflict with the "unquestionable" tractate, Leon Battista Alberti's Della Pittura? And is it possible, with interpreting it as "Bildanthropologie's" secret landmine, to receive it as conceptual art?

Keywords: Antonello de Messina, Tromple l'oueil, Imageanthropology, New renessance studies in the History of Art