AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉG JOGFORRÁSAI
Szerző: FEJŐS Andrea jogász
Mentor: Dr. BORDÁS Bernadett egyetemi tanár
Intézmény: National Centre for State Courts, Belgrád
Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégium
A jogrend a jogforrásokon alapszik. Ez érvényes az Európai Közösségre is, mely saját, autonóm jogrendszert hozott létre, függetlenül attól, hogy az Európai Unió, illetve az Európai Közösség(ek) szupranacionális természetét illetően különböző elméletek és különböző vélemények léteznek. A jogforrások jelentősége abban rejlik, hogy általános normákat tartalmaznak, melyek meghatározatlan számú konkrét esetre alkalmazhatók. A jogforrások problematikája igen összetett és sajátos a nemzetközi intézmények, szupranacionális szervezetek esetében, amikor jogi normák és a joggyakorlat segítségével kell összhangba hozni az illető szerv által felállított célok megvalósítását és a nemzeti államok szuverén érdekeit. Ez a téma jelentőségéhez mérten hazánkban nem eléggé feldolgozott.
Az Európai Közösség jogrendszere az elsődleges (alapító szerződések), másodlagos (rendelet, irányelv, határozat) és az ún. quasi jogforrásokból (ajánlás, vélemény, az Európai Bíróság gyakorlata, stb.) áll. A közösségi jog a tagállamok jogrendszerének részévé vált. Az Európai Közösségek joga (European Community Law) kifejezés mellett, főként az 1993-as Maastrichti Szerződés után az Európai Unió joga, illetve acquis communautaire elnevezések is használatosak. Ez utóbbi azonban szélesebb fogalom, és magába foglalja az EU teljes joganyagát. Olyan normákból és joggyakorlatból áll (beleértve az Európai Bíróság joggyakorlatát is), melyek a Közösségekre és az EU-ra egyaránt vonatkoznak.
A dolgozat részletesen ismerteti az EK jogforrásait, a közösségi jog alapelveit, az EU egyes intézményeinek jogalkotó hatáskörét, a közösségi jog hatályát, alkalmazását a tagállamok által, valamint röviden kitér a közösségi jog és a nemzeti jogok egymás közötti viszonyára is.Kulcsszavak: az Európai Közösség jogforrásai, elsődleges és másodlagos jogforrások, quasi jogforrások, közösségi jog, acquis communautaire
THE SOURCES OF COMMUNITY LAW
Author: Andrea FEJŐS, graduate lawyer (LLB)
Tutor: Dr. Bernadett BORDÁS, university professor
Institution: National Center for State Courts, Belgrade
Hungarian College for Higher Education in Vojvodina
Every legal order is based on sources of law. This is also true for the European Community, that has developed its own, autonomous legal order, despite the divergent theories and opinions on the supranational character of the European Union, i.e. European Community/Communities. The significance of sources of law is in the fact that they consist of general rules, which are applicable to numerous individual cases.
The issue of legal sources is very complex and specific if we consider international institutions and supranational organizations, because the realization of the objectives and goals of international institutions and the sovereign interests of national states should be coordinated with the help of legal rules and case law.
The sources of community law are: primary sources (treaties of establishment), secondary sources (regulations, directives, decisions), and so-called quasi sources of law (recommendations, opinions, case law of ECJ, etc.). The community law has become part of the legal systems of the Member states. Beside the "European Community Law" phrase, "European Union Law" - particularly after the Maastricht Treaty has come into force in 1993, and "acquis communautaire" are phrases also in use; but the latter one is also a separate, wider notion that embraces the complete legal patrimony (including the case law of the ECJ) of the EU and to which the Communities and the Union are submitted.
This paper covers the sources of community law, the basic principles of community law, the law making power of the EU institutions, the effects of community law, the enforcement of community law by the Member states, as well as a brief overview of the relationship between community law and national law.Keywords: sources of European Community Law, primary and secondary sources, quasi sources of law, community law, acquis communitaire
IZVORI PRAVA EVROPSKE ZAJEDNICE
Autor: Andrea Feje, pravnik
Mentor: Dr Bernadet Borda, profesor univerziteta
Institucija: Nacionalni centar za dravne sudove, Beograd
Hungarian College for Higher Education in Vojvodina
Pravni poredak počiva na pravnim izvorima. Ovo se odnosi i na Evropsku zajednicu, koja je razvila svoj spostveni i autonomni pravni sistem, nezavisno od činjenice da jo uvek postoje različite teorije i shvatanja oko nadnacionalne prirode Evropske unije i Evropske zajednice. Izvori prava su veoma značajni, jer sadre opte pravne norme koje su primenljive na neodređen broj slučajeva. U slučaju međunarodnih institucija i nadnacionalnih ustanova ova problematika je zaista sloena i specifična, jer tada postoji zadatak da se pomoću pravnih normi i pravne prakse usklade postavljeni ciljevi od strane datog organa, s jedne strane, i suverenih interesa nacionalnih drava, s druge strane. Imajući u vidu značaj ovog problema, kod nas ona nije dovoljno razrađena.
Pravni sistem Evropske zajednice se sastoji iz primarnih (osnivački ugovori), sekundarnih (pravilnik, upustvo, odluka) i ostalih, tkz. quasi izvora (preporuka, miljenje, praksa Evropskog suda pravde, itd.). Pravo EZ je sastavni deo pravnih sistema drava članica. Pored naziva "Pravo evropskih zajednica" (European Community Law), posebno nakon stupanja na snagu Ugovora iz Mastrihta 1993. god. koriste se i nazivi "Pravo Evropske unije" i acquis communautaire. Međutim, ovaj poslednji naziv je mnogo iri pojam, i označava celokupnu pravnu građu EU. Sastoji se iz takvih normi i pravne prakse (uključujući i praksu Evropskog suda pravde) koje se podjednako odnose na Evropske zajednice i na EU.
Rad se detaljno bavi izvorima prava EZ, osnovnim načelima prava EZ, nadlenoću pojedninih institucija EU u stvaranju prava, dejstvo prava EZ i njena primena od strane drava članica, i ukratko razmatra odnos prava EZ sa pravima nacionalnih drava.Ključne reči: izvori prava Evropske zajednice, primarni i sekundarni izvori prava, quasi izvori prava, pravo EZ, acquis communautaire