A dolgozat ismerteti a regionális identifikálódás és beilleszkedés formáját Vajdaságban, bemutatja a többnemzetiségű térségben tapasztalt együttélési hajlandóságot. Elemzésem fő célja az, hogy megvizsgálja a változókat, amelyek befolyásolják a többnemzetiségi együttélési hajlandóságot, illetve a konfliktuskészséget.

Analizálom a délszláv háború hatására jelentősen megváltozott térség demográfiai arculatát. A menekültek Vajdaságba telepedése megváltoztatta az etnikai struktúrát, amelyhez hozzájárult az is, hogy az itt élő nemzetiség egy része elhagyta az országot. A térség „elszerbesítése” hatott a lokális társadalom viselkedéselemeire is. A vajdaságiak a multikulturális létet valamikor előnyként élték meg, míg ma az itt élők egy része kényszerként kezeli ezt a tényt. A kisebbségeknél megfigyelhető az etnikai begubózás, az etnikai és a regionális tudat egybekapcsolt megélése.

A tanulmányban elemzem a vajdasági lakosság körében elvégzett empirikus kutatások eredményeit, valamint kérdőíves felméréssel igyekeztem adatokat gyűjteni a vajdasági magyar egyetemisták álláspontjáról az újonnan betelepültekről, toleranciaszintjük összefüggésében. Bár az adatok statisztikailag nem reprezentatívak az egész Vajdaság területére vonatkoztatva, a kiértékelésük mindamellett értékes információkat fed fel, ha a fölötti megkötéseket figyelemben tartjuk.

Hipotézisem az, hogy az utóbbi évtizedekben közvetetten negatív hatással voltak az egyes emberek viselkedésére: a szerb állam (háborút irányító) intézkedései, a politikai pártok propagandája, a média. Ugyanakkor megállapítom, hogy a családok szociális pozicionálása (leszegényedés, munkanélküliség), az etnikai incidensek megélése is befolyásolta a lakosság együttélési hajlandóságát.