Alteregó
Alakmások – hamsimások – heteronimák

Az álarcok történeti és materiális meghatározottságai - a szubjektum önértésében és a percepció szimbolikus regiszterében betöltött konstitutív szerepe, fenomenológiája révén - egy minduntalan táguló, újabbnál újabb perspektívákkal gazdagodó horizontot nyitnak meg. Az álarcszerűen megképződő, s temporálisan változó sokszínűség, többalakúság a szubjektum mibenlétére kérdez rá. Egy olyanféle öntükröző struktúrát alkot, amelynek végső evidenciája, eszencialitása, stabil középpontja sohasem kutatható fel. A maszk a lehető legtágabb értelemben vett kommunikációs interakciókban olyképpen fedi el, másítja meg az identitást, az azonosság bensőséges áttetszőségét, hogy közben önmaga is hozzájárul annak megteremtéséhez.
A kötettel, amely A vajdasági magyar irodalom interkulturális kontextualizációja elnevezésű projektum (2006–2010) 2010-es kutatási eredményeit tartalmazza, lezárul a Tartományi Tudományügyi és Technológiafejlesztési Titkárság támogatásának köszönhetően 2006 óta folyó tudományos munka ötéves ciklusa.
A konTEXTUS konferenciák és könyvek minden évben más témára fókuszálva és más-más összetételben alakították ki a szomszédos régiókból érkező irodalomtudósokkal, nyelvészekkel, pszichológusokkal, művelődéstörténészekkel közösen elképzelt műhelyt.
Ebben a kiadványban Rudaš Jutka (Maribor), Ladányi István (Veszprém), Samu János Vilmos, Bence Erika, Utasi Csilla, Novák Anikó, Koncsos Kinga, Hózsa Éva, Csányi Erzsébet, Beke Ottó, Horváth Futó Hargita, Ispánovics Csapó Julianna, Fekete J. József és Andrić Edit értekezik az identitás, a költői maszk, az alakmás és a deperszonalizáció kérdéséről általában, illetve konkrétan Tolnai Ottó, Sinkó Ervin, Sütő András, Esterházy Péter, Herceg János, R. L. Stevenson, Kosztolányi Dezső, Miloš Crnjanski, Danyi Zoltán, Gion Nándor, Sziveri János, Simon Grabovac, Nemes Nagy Ágnes prózai/lírai diszkurzusa kapcsán.

Mediális átlelkesítés
Zene - beszéd - irodalom

A vajdasági magyar irodalom Domonkos István a kuplé, Sziver János a sláger, Fenyvesi Ottó a blues, Ladik Katalin a fonikus áriák, Tolnai Ottó a dzsessz mestere. Vajon hogyan működik a mediális átvitel zene és irodalom között, hogyan fordul át az egyik medializációs működési stratégia a másikba, miként érinthetik egymás felületét abból a kibogozhatatlan összefonódásból, amely felület és mélység nélküli, amely incesztuózus keveredéseken és kimutathatatlanságokon alapul, ami maga is történés és ugyanakkor ennek a történésnek nyoma?

Csáth-járó át-járó
Csáth Géza, az irodalmi és pszichológiai diszkurzusok metszéspontja

Csáth Géza egy személyben (volt) író, zeneszerző, festő, publicista, orvos, pszichoanalitikus, ezért célszerűbb Csáthokról beszélni, mintsem egyetlen, autentikus és megkonstruálható Csáth-képről. Nagyobbára úgy képzeljük, minden egyes konferencia vagy szöveg közelebb visz minket az „igazi” témához, pedig legalább annyira módosítja azt. E kutatások célja, hogy megérzékítsék, hogyan indázik szét váratlan irányokban a tárgy, hogy a sok Csáth közül párbeszédbe elegyedjenek egyikkel-másikkal, hogy felmutassanak közülük néhányat, de leginkább, hogy új arcot rajzoljanak hozzá, a végén pedig többes szám maradjon.
A konTEXTUS Könyvek sorozat harmadik kötetében Csáth Géza kapcsán elsősorban az irodalom és a pszichológia alakítja ki közös diszkurzusterét.
A kötet szerzői: Andrić Edit, Beke Ottó, Beszédes Valéria, Bókay Antal, Bús Natália, Büti Etelka, Csányi Erzsébet, Erős Ferenc, Fekete J. József, Horváth Futó Hargita, Hózsa Éva, Ispánovics Csapó Julianna, Káich Katalin, Kőváry Zoltán, Mirnics Zsuzsanna – Heincz Orsolya, Samu János Vilmos, Utasi Csilla.

jelHÁLÓ
Összehasonlító irodalomtudományi, nyelvészeti és médiaközi kutatások

A Kontextus Könyvek második kötetében tovább bogozódik az a régióközi háló, amelynek központi halmazát a vajdasági magyar kulturális kódok képezik. A tanulmányok egy sajátos alakulástörténeti horizont kirajzolásához járulnak hozzá.
Az irodalmi, nyelvészeti, médiaközi, kommunikációelméleti, képzőművészeti jelnyelv természetének és összefüggéseinek kutatása a vajdasági, maribori, pécsi, eszéki szerzők (Andrić Edit, Beke Ottó , Csányi Erzsébet, Fekete J. József, Horváth Futó Hargita, Hózsa Éva, Ispánovics Csapó Julianna, Lábadi Zsombor, Novák Anikó, Roginer Oszkár, Rudaš Jutka, Samu János Vilmos, Thomka Beáta, Utasi Csilla) révén egy alakuló, implicit érzelmi-érvelési folyamat megképződésének áramába kapcsolják be az olvasót.

konTEXTUS
Összehasonlító irodalomtudomány

A vajdasági irodalom interkulturális diszkurzusa az egymást átható, egymásba áttűnő kulturális kódok furcsa torkolatát képezi.
A kötet összehasonlító irodalomtudományi tanulmányokban foglalkozik Vajdasággal mint a kulturális kódok deltavidékével. Tolnai Ottó a delta fogalmát önleíró metaforaként használja mint a kisebbségi kultúrát meghatározó sokgyökerű identitás, plurális kódrendszer emblémáját. Számára Vajdaságot mint kulturális olvasztótégelyt a balkáni-mediterrán-bácskai komponensek határozzák meg. E torkolatban minden formáját veszíti, ágas-bogassá válik, miközben sós és édes víz egybeörvénylik, kavarog, s e metamorfózisban a folyó átminősül tengerré, átadva kincseit valami újat teremt. A delta az a pont, ahol érintkezik vég és kezdet. A határ maga is deltaszituáció: felbomlás, identitásvesztés, önmegkérdőjelezés, önmegszüntetés, szinte a halál átlépése és valami többlettudással való újjászületés. Ingalét az Én és a Másik, az otthon és az idegen, a forrás és a cél, a periféria és a centrum, a marginalitás-minoritás és a dominancia között.
A vajdasági magyar irodalom interkulturális kontextualizációja című tartományi tudományos projektum köré szerveződő kutatócsoport vajdasági, pécsi és maribori tagjai (Beke Ottó, Csányi Erzsébet, Fekete J. József, Horváth Futó Hargita, Hózsa Éva, Ispánovics Csapó Julianna, Novák Anikó, Rudaš Jutka, Samu János Vilmos, Thomka Beáta, Utasi Csilla) Tolnai Ottó, Domonkos István és Gion Nándor műveivel foglalkoznak.