A Diákköri Konferencia életre szóló kaland, amit nem szabad kihagyni az egyetemi évek alatt: sok, ma már elismert és sikeres kutató és vállalkozó pályája innen indult, termékeny szakmai kapcsolatok és barátságok születnek itt.

Dr. Csányi Erzsébet, a VMTDK fő szervezője: Az a cél tulajdonképpen, hogy egy ösztönzést kapjanak a VMTDK-n, hogy egy maximumot tudjanak önmagukból kihozni, tehát hogy kapjanak lendületet, szárnyakat, a többieket nézve túlhaladják önmagukat, fejlesszék önmagukat.

A VMTDK egyik különlegessége, hogy a tudomány mellett a művészetek is helyet kapnak a konferencián. Ez a legnagyobb felsőoktatási esemény Vajdaságban, és az egyetlen olyan tudományos tanácskozás, ahol az újvidéki és a szabadkai hallgatók együttesen vesznek részt, és magyarul adhatnak elő. Az idén 122-en mutatják be kutatásaik legújabb eredményeit, a 21 év alatt összesen 2582-en léptek fel a konferencián.

Pomázi-Bárdonicsek Dominika, résztvevő: Lehet új arcokat látni. Sok új tapasztalat is szerezhető, most is kaptam például nagyon hasznos tippeket, hogy milyen irodalmi forrásokat érdemes még felhasználnom a kutatásomhoz.

Pletikoszity Gábor, résztvevő: Amellett, hogy itt van a közelben, Újvidéken – én Újvidéken tanulok – még magyarul is előadhatom a kutatásomat.

Jenován Flórián, résztvevő: Fontosnak tartom azt, hogy itt, a Vajdaságban, Újvidéken kialakuljon egy olyan szakmai kör, ahol a magyar egyetemisták, a jövendőbeli előadók, tanárok képezzenek egy szakmai közösséget, ahol tudnak egymásra számítani, és ez a konferencia ennek egy jó alapot tud adni.

Varga Emília, résztvevő: Szerintem nagyon fontos, hogy a művészek így egy helyen találkozzanak, fontos kiállítani, benne lenni ebben a közösségben, és hogy lássák, min dolgozunk. Az alkotásaink ki kell mozduljanak a szobánknak a nyugalmából, és szerintem a VMTDK pont erre nagyon jó.

A kutatóknak, a tudományos és a kulturális élet szereplőinek állást kell foglalniuk válságok idején, ki kell állniuk az egyetemes értékek mellett – ezért lett az idei VMTDK top-témája a BÉKE.