Sziveri János az Új Symposion harmadik nemzedékének tagja volt. Poetikájában a költői közlésformák, dialektusok átalakítására, a versregiszterek kiszélesítésére és a személyes- egzisztenciális modalitások szimbiózisának megteremtésére törekedett. Lábadi Zsombor (1974, Eszék) szerint Sziveri sajnálatosan rövid életpályájának legsajátabb karakterisztikuma a kulturális-társadalmi ideológiák sokrétű jelenléte. A lebegés iróniája cím több szempontból is értelmezi az életművön végigvonuló szabadságproblémát, amely e költészetben általános társadalmi-történelmi-lélektani allegóriaként van jelen.